MÉG NINCS BEFEJEZVE!

Az egész erdőben síri csend honolt, a táj nyugodt volt,látni semmit sem lehetett. Néha-néha megrezzent egy ág valamilyen erdei állat mocorgása alatt,majd sűrű csattogás és egy megtermedt,fekete árnyék töltötte be a hold megvilágított területét.- medve! - suhant át Amy Marshall fején,de az állat mély,éles horkantása elhessintette a gondolatot.Hosszú,vágtára termedt ruganyós lábai vékonyak voltak,fülei előre álltak,és figyelt.Készen állt esetleges baj esetén felhúzni a nyúlcipőt,és elfutni.Ám látva hogy semmi sem mozdult,végül úgy döntött,nem aggódik tovább,füleit hátraszegezte,egyik lábát felemelte hogy pihentesse,lehajtotta a fejét és a fűnek szentelte mind a két hatalmas szemének éhes és becsületes tekintetét. A kecses állat most kirajzolódott a szemük előtt,szénfekete szőrétől azonban mintha csak egy árny lenne. Négy lábán fehér kesely húzódott,a farka fele és a sörénye fele feketéből fehérré változott,fején egy aprócska,elfojt csillaggal.Gyönyörű szép állat volt,ám az mégis baj,hogy erre felé tévedt.Bizonyára vadló volt,és az itteniek habozás nélkül meglőnék,féltéve hogy mén,elcsalhassa a ménest a hegyek közé.A két lány türelmesen várt,amíg a mén eltávolodott,majd óvatosan hátraosontak két felszerelt bajtársukhoz,hogy megvitassák,mit is láttak az előbb. Amy,a tizenhat éves tinilány szeme csillogott,barátnője,Asleigh Wellstren viszont aggódó tekintettel nézett rá.
- Hű! Láttad ezt,Asleigh.Iszonyatosan gyönyörű volt ez a musztáng!
- Igen,Amy.De nem maradhat itt,tudod jól,hogy a farmerek lelőnék.Ne üldözzük el?
- Ne. Várjunk legalább reggelig,utána majd megfontoljuk mi lesz vele. - Amy a szürke csődörhöz lépett,megsimogatta a fejét majd eloldotta a csomót,és a lábát beledugta a kengyelbe,majd átlódította másik sétáló eszközét is,ezzel a másik kengyelt is befedve.Megfogta a szárat,majd szintén nyeregben lévő barátnője felé fordította Pegasust,és elindultak a ménnel ellentétes irányba,nehogy összeverekedjen valamelyik hátaslóval. Ez ugyan hatalmas kerülő volt nekik,de nem akartak egy csatát megkockáztatni.Lassan végigügettek a sűrű bozóton,végig a fák mentén,le a doboldal ajjáig.Mivel egy két órája zuhogott,a vágta ki volt zárva,nehogy valamelyik ló megsérüljön,vagy lábukat törjék.Lesétáltak a domboldal egyik vékony meredekén,majd átvágtak az erdő mentén,egyenest egy lovasfarm felé.A távolból látszott az istálló,és az előtte kiragasztott tábla: Sandwell Farm. A két hölgy beügetett a kapun,egyenest az istálló felé.Odáig az ut egyenes volt,a több méteres útvonalon azonban több volt a bukkanó.A terüelt gyönyörűen kidolgozott,elegáns volt,hatalmas legelőkkel és több hektár tereppel is.Az istálló tágas és kényelmes volt,külön rendesen felszerelt kamerákkal,szénahálval,önitatóval.Az istálló mellett egy hatalmas faház, egy amolyan szálloda,vagy bungalow féleség állt,ahol a család lakott,hét szobával.A terület közepén egy tó terült el,amit még évekkel ezelőtt a természet hozott lére,és kezdett eltűntetni is. Lassan besétáltak az istállóba, leszálltak a nyeregből,és mindketten elindultak a két ló boksza felé.Amy elrendezte Pegasust,Asleight pedig Büszkét,ezután körüljárták még egyszer az istállót,és elindultak kifelé,fel a házba hogy végre ledőlhessenek arra a jó,puha és meleg ágyra.
Másnap már korán reggel folyt a munka,ugyan is a több mint hatszáz hektáron harmincegy ló lakott.Lehetőség volt lovaglásra,de a lovak fele versenyzett is. Amy Marshall kivezette a bokszából Pegasust,és gyorsan átvizsgálta a lábait,leszedte róla a lótakarót,és gyorsan tett vele két kört az istállón belül,majd vissza vezette a bokszába,és elindult az etető felé.Gyorsan megetette a szürke mént,majd a barátnője,Asleigh felé fordította siető lépteit.
- Mit gondolsz,ha most kimegyünk,talán elcsípjük a musztángot? - kérdezte.
- Nem, Amy. El kell engednünk,tudom,hogy nagyon szép volt.De ő a vadonban született,nem várhatod el tőle hogy itt éljen tovább.
- De muszály! Ott kint nem marad életben,le fogják lőni! - kiáltotta,majd sűrgős léptekkel megfordult,és a fekete mén boksza felé vette az irányt.Gyorsan lecsutakolta,majd rátette a hátára a nyeregalátétet,a zselét,és végül a nyerget. Meghúzta a hevedert,beálíltotta a kengyelt,és végül felkantározta,majd kivezette a folyosóra.Még egyszer ellenörzött mindet.
- Amy tudod jól hogy nem úgy értettem...!
- Tudom. - azzal feugrott a mén hátára,és kivágtatott az istállóból,egyenest arra felé fordítva a lovát,amerről tegnap hazafelé siettek,és ahol remléhetőleg lesz a musztáng is.Felügettek a domboldalon,végig a csúszos vermeken,a fák mentén,egészen odáig amíg ki nem értek az utolsó fákig.A középső,üres legelőt nem a holdfény, hanem a nap gyenge sugarai világította be. Amy leugrott társáról,és bebújt a bokrok árnyékába,várva,hátha előbukkan a tegnapi mén.Pár perc után megrezzent egy bokor,és Pegasus a magasba csapta a fejét,füleit hátra szegezve,próbálta jelezni a veszélyt. A lány rögtön barátja felé fordította tekintetét,de túlkésőn,mire megszólalhatott volna, a tegnapi fekete mén felágaskodott pont az ő, Amy feje fölött.A lány ijedten felsikított,megpróbált hátra ugrani,ezzel megijesztve a vadlovat,aki átsurrant a feje fölött,és vad galoppba kezdett.